Ez a gondolat nagyon megdöbbent, mert sajnos nagyon valóságos a mai emberiség életében. Nem is nagyon hallottam a gyakorlati ateizmus fogalmát eddig, de ma amikor megértettem mit jelent, nagyon aktuálisnak találtam. Ez fogalom azt foglalja magába, hogy figyelmünket leköti nagyon sok teendő és Isten ezáltal az életünk perifériájára kerül. Nem azt jelenti, hogy nem hiszünk Istenben, vagy nem beszélünk, foglalkozunk Isten munkájával, hanem az élet gyakorlati dolgaiban Isten irrelevánssá válik. Például, mi itt Csíkszeredában evangelizálásra készülünk, és jobban lefoglalhatnak minket azok a dolgok, hogy megfelelően felkészüljünk: jó téma legyen, jó szolgálatok, meghívókat osszunk stb. mint az, hogy imádkozzunk, böjtöljünk az evangélizálásért. Gyülekezeti alkalmakra sokat készülnek énekesek, igehirdetők, mert ugye úgy gondoljuk a siker a felkészültségtől függ. Lehet reggelente és este imádsággal és igével kezdeni és befejezni a napot, de a nap további részében eltekintünk vagy elfeledkezünk arról, hogy Istennek szüntelen hatása lehet életünkre. Gyakorlatilag Isten kihagyjuk az életünkből, de félő hogy a gyülekezet alkalmaiból is mert a figyelmünket leköti sok más dolog, ami a rendet, felkészültséget illeti.
Nem tudom mások, hogy vannak vele, de én nagyon is aktuálisnak találom a "gyakorlati ateizmust", kultúránk, céljaink, barátaink ezt sulykolják belénk, természetesen burkoltan történik mindez, hogy elménkkel ne tagadjuk meg istenünket, csak gyakorlatilag váljunk ateistákká. Volt, hogy arról prédikáltam, hogy még azok sem igazán ateisták akik annak tartják magukat elméletben, mert sokszor krízis helyzetben Istenhez fordulnak. De gyakorlatban sokkal több ateista van, mint elméletben, sokszor még olyan emberek között is vannak, akik Isten hívőknek vallják magukat. Nem szeretném a dolgok emberi oldalát negatívan feltüntetni, csak arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy Istennek van hatalma beleszólni, irányítani dolgainkat és ne csak a dolgok emberi oldalát erőltessük állandóan.
Szükség lenne arra, hogy elhatározzuk Isten gyakorlatilag része lesz az életünknek és gyülekezeti alkalmainknak.
